A HTML (Hypertext Markup Language) a web alapvető nyelve, amellyel egy dokumentum szerkezetét és tartalmát lehet leírni. Népszerűségét egyszerűségének és sokoldalúságának köszönheti.
A HTML kialakulása az internet korai időszakába nyúlik vissza. Egy olyan jelölő nyelvet akartak kifejleszteni, amelynek segítségével egy dokumentumot bármilyen számítógépen bármilyen böngészővel meg lehet jeleníteni. Kezdetben tudományos kutatók használták információ cserére. Az internet terjedésével vált általánossá a használata.
Az internet kereskedelmi felhasználása a 90-es évek közepére terjedt el széles körben. Annak az időszaknak az egyik meghatározó folyamata a Netscape Navigator és a Microsoft Explorer harca volt a böngészők piacán. Ezek fejlesztői olyan HTML tagokat építettek be programjaikba, amelyek nem voltak kompatibilisek a többi böngészővel.
A HTML szabványosítása messze lemaradt a fejlesztők igényeitől. A weblapfejlesztők kénytelenek voltak olyan honlapokat készíteni, amelyek böngészőfüggő részeket tartalmaztak. (A dokumentum kód egy részét a Navigator tudta értelmezni, más részét az Explorer. Ráadásul mindezt úgy kellett megvalósítani, hogy a weblap látogatói számára ez ne legyen zavaró.)
A káoszban a HTML 4-es verziójának megjelenése tudott rendet tenni a 90-es évek végén. A HTML 4.01-es verziója 1999-ben jelent meg. A szabvány specifikáció a fejlesztést végző W3C konzorcium honlapjárólletölthető.
2000-ben jelent meg az XHTML szabvány, ami nem lett igazán sikeres. Kudarcának egyik oka az lehetett, hogy a szintaktikája nem volt teljesen kompatibilis a korábbi HTML szabványokkal.
Jelenleg a legfejlettebb szabvány verzió az 5.0-ás.
A HTML nyelv alapvető szintaktikája
Az internet hőskorában a HTML olyan jelölő nyelv volt, amivel egy dokumentum szerkezetét és tartalmát lehetett leírni. Később, a kilencvenes években számos olyan elemmel bővült, amelyek a megjelenítésre vonatkozó információkat tartalmazták. A tartalomra és a megjelenítésre vonatkozó információk összemosása alapvetően hibás gyakorlatnak bizonyult, ezért a kilencvenes évek második felében megalkották a CSS szabványt. Az ezzel egy időben megalkotott HTML 4 szabványban elavulttá minősítették a stílusinformációkat megadó tagokat és attribútumokat. (Használatukat engedélyezték, de nem ajánlották.) Ezt a folyamatot az XHTML és a HTML5 megjelenése fejezte be, amelyekből törölték a megjelenítésre utaló tagokat. A HTML újra olyan jelölő nyelv lett, amivel egy dokumentum szerkezetét és tartalmát lehet leírni.
Egy HTML elem általában nyitótagból, zárótagból és a két tag közötti tartalomból áll. Például a következő elem egy bekezdést ad meg a dokumentumban:
<p class=”kiemelt”>Ez egy nagyon rövid bekezdés.</p>
A nyitótag a jellel kezdődik, amit közvetlenül a tag neve követ. A név után, szóközökkel elválasztva lehet felsorolni az attribútumokat. A nyitótag végén a jel áll.
A zárótag egy jelből, egy jelből, a tag nevéből és a jelből áll.
A nyitó és a zárótag közötti tartalom a fenti példában egy rövid szöveg, de vannak sokkal összetettebb tartalmak is. Például egy elem tartalma egy komplett táblázat, vagy egy elem tartalma egy teljes HTML dokumentum.
Vannak olyan HTML elemek, amelyeknek nincs tartalmuk, ezért záró tagjuk sincs.
Például:
<img src="logo.gif" width="335" height="90">
ami a logo.gif fájlnevű képet illeszti be a dokumentumba.
Az attribútumok – az elem tulajdonságai - megadásának szabályai a fenti példákban is látszanak: Az attribútum nevét egyenlőségjel, majd az érték követi idézőjelek között.
A tagok általában egymásba ágyazhatóak.
<p><a href="../index.html">Nyitó oldal</a></p>
Mindig az utoljára megnyitott tagot kell először lezárni, tehát a fenti példában helytelen lett volna először a tagot lezárni és csak utána zárni az tagot is.
Azokban az esetekben, amikor a tagok egymásba ágyazása tiltva van, akkor a korlátozás többnyire megegyezik a józan ész által diktált feltételekkel. Például egy bekezdés nem tartalmazhat másik bekezdést.
Szintaktika - Megjegyzések
Egy HTML fájlban a megjegyzéseket a és a jelkombinációk közé lehet beírni. Az ezek közötti tartalmat nem jeleníti meg a böngésző.
A megjegyzéseknek két funkciójuk van:
- Tesztelés. Ha a HTML kód egy részét akarod tesztelni, akkor a többit megjegyzésbe téve, a közrefogott részt figyelmen kívül hagyja a böngésző.
- Tájékoztató szöveg megadása. Javaslom, hogy írj megjegyzéseket a HTML kódodba. Utólagos módosításkor – amire biztosan sor kerül egy működő weblap esetén – sokkal gyorsabban átláthatod a fájl szerkezetét néhány emlékeztető segítségével.
A megjegyzések nem tartalmazhatnak illetve karakter kombinációkat. Ez azt is jelenti, hogy tesztelés esetén nem zárhatsz megjegyzésbe egy másik megjegyzést.
Szintaktika - Nagybetű érzékenység
A HTML tagok neveit és az attribútumok neveit kis és nagybetűvel is lehet írni. Ez a szabály egyaránt érvényes a HTML 4-es és 5-ös verziójában. A szabály nem változott meg, a szokás viszont igen.
A 90-es években, amikor a HTML 4-es verziója született, a tagok és attribútumok neveit általában nagybetűvel írták. Így a szövegszerkesztőben könnyebb volt meglátni a kulcsszavakat. Ezt a kódszerkesztő programok (például a Context) fölöslegessé tették, mert kiszínezik a kódot. Az XHTML megjelenése volt a másik impulzus, ami megváltoztatta a gyakorlatot. A weblapfejlesztők egy része átállt az XHTML-re, amiben a tagok és attribútumok neveit kötelezően kisbetűvel kell írni.
Azon kívül, hogy igazodj a mostanra kialakult szokáshoz, még két ok van, amiért kisbetűvel érdemes írnod a tagneveket:
- Megspórolod magadnak a SHIFT vagy a CAPS LOCK billentyűk megnyomását.
- Megspórolod az olvasóid böngészőjének a tag- és attribútum nevekben szereplő nagybetűk átalakítását kisbetűvé. (A számítógép számára például a és a teljesen különböző karakter kombináció. Ezért a HTML5 szabvány szerint a böngészőnek a tagnevekben szereplő nagybetűket kisbetűvé kell alakítani és utána megállapítani, hogy az átalakított tagnév egyezik-e valamelyik - a szabvány által definiált - tagnévvel.)
Szintaktika - Alternatív nyelvtani szabályok
A HTML szabványok helyenként tömörebb illetve másfajta írásmódot is lehetővé tesznek, mint ahogy én azt az alapvető szintaktikáról szóló oldalon leírtam. Nem javaslom ezeknek a lehetőségeknek a használatát, mert - szerintem - rontják a programkód áttekinthetőségét. Viszont ha értelmezni akarod a mások által írt kódokat (ami a tanulás egyik legjobb formája), akkor ismerned kell a gyakrabban előforduló változatokat.
Zárótag elhagyása
A szabvány számos esetben megengedi a zárótag elhagyását a forráskódban olyankor, amikor a böngészők maguktól is tudhatják, hol kell lezárni egy HTML elemet. Legtöbbször a következő elemek zárótagját szokták elhagyni:
- Bekezdés () zárótagja többnyire elhagyható, például ha másik tag, címsor, stb. követi, vagy a tag szülő eleme nem tartalmaz újabb elemet.
- Általában nem kell lezárni a kódban a táblázat cellákat (, ) és a táblázat sorokat ().
- A lista elemek(, , ) zárótagja elhagyható, ha azt újabb listaelem követi, vagy vége van a listának.
Idézőjelek az attribútumok megadásában
Az attribútumok értékeit nem csak idéző jelek között lehet megadni, hanem aposztrófok között is. Sőt mindkét jel elhagyható, de akkor az attribútum értéke nem tartalmazhat például szóköz karaktert. (A szabvány készítői lehetővé tették, de nem ajánlják az idézőjel nélküli formátumot.)
Vannak olyan logikai attribútumok, amelyeknek a neve és az értéke megegyezik. Ezeknél elegendő csak a nevet kiírni.
A következő példában szereplő sorok ugyan olyan jelölőnégyzeteket definiálnak és az eltérő szintaktika dacára mindegyik szabványos megoldásnak számít:
<input type=”checkbox” name=”negyzet” checked=”chec
ked”>
<input type='checkbox' name='negyzet' checked='checked'>
<input type=checkbox name=negyzet checked=checked>
<input type=”checkbox” name=”negyzet” checked>
<input type='checkbox' name='negyzet' checked='checked'>
<input type=checkbox name=negyzet checked=checked>
<input type=”checkbox” name=”negyzet” checked>
Szintaktika - Nem szabványos dokumentumok
Sajnos sok olyan HTML dokumentumot találhatsz a világhálón, amelyek túlmennek a szabványosság határain. A böngészőket úgy fejlesztették ki, hogy lehetőleg minden dokumentumot meg tudjanak jeleníteni, ezért a szabványtól eltérő programkódokat is értelmezni próbálják. Ez oda vezetett, hogy a weblapfejlesztők egy része nem a szabványos programkód elkészítésére ügyel, hanem egy olyan oldalt akar létrehozni, amelyet képesek megjeleníteni a böngészők.
A böngésző programok készítői sem csak a lehető legteljesebb szabvány támogatásra koncentráltak, hanem olyan tagokat és attribútumokat vezettek be, amelyek nem voltak részei a szabványnak. Sok programozó szívesen használta ezeket az „extra” lehetőségeket, és ezzel bele is kényszerítették magukat abba a helyzetbe, hogy böngészőfüggő részeket kellett írniuk a forráskódjukba.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a böngészők nem támogatnak minden szabványelemet, tehát a szabványos forráskódot sem feltétlenül egyformán értelmezik a különböző böngészők.
Mit lehet ebben a helyzetben csinálni? Szabványos programkódot kell írni és azt tesztelni a legelterjedtebb böngészőkben. Az a jó HTML dokumentum, ami megfelel a szabványnak és azonos módon jelenik meg a különböző böngészőkben. Így biztosítható az, hogy olyan programok is helyesen jelenítsék meg a dokumentumodat, amelyekben nem tesztelted. (Például egy jövőben kifejlesztett böngésző, vagy egy mostani böngésző továbbfejlesztett változata.)
Tipp: A weblapfejlesztésben is igaz az a szabály, hogy általában a legegyszerűbb megoldás a legjobb. Ha valamit csak programozói bravúrokkal vagy képes megoldani, akkor valószínűleg túlkomplikáltad a feladatot. Weblapot azért készítesz, hogy bizonyos információkat eljuttass a látogatóidhoz. Ha úgy érzed, hogy ehhez böngészőfüggő részeket kell a forráskódba írni, akkor a bonyolult programozói munka helyett inkább a weblapod tervének egyszerűsítésén kellene dolgoznod.
Szerkezet - A HTML dokumentum fő részei
Általában egy honlap minden egyes oldala egy-egy HTML (vagy PHP, ASP, stb.) fájl. Ezek a fájlok önálló dokumentumként szerkeszthetőek. A köztük lévő linkek (amelyek a menürendszert is alkotják), valamint az azonos dizájn biztosítják, hogy a sok fájl együtt is egy szerves egységet alkot.
Léteznek alternatív megoldások is. Egy pár oldalas weblapot úgy is el lehet készíteni, hogy az valójában egyetlen HTML dokumentum, de a menüpontokra kattintva egy JavaScript program módosítja a képernyőn megjelenő tartalmat. Nagyobb weblapok esetén is alkalmazhatóak a keretek, amelyek lehetővé teszik, hogy az oldalak közös tartalmát (fejléc, menü, stb.) csak egyetlen oldalon kelljen elkészíteni. Ebben az esetben az egyes HTML dokumentumokban csak a lényegi tartalom van megadva, amely a főoldal keretében jelenik meg. Nem ajánlható az ilyen megoldások alkalmazása, mert ezek legfeljebb a weblap programozójának hasznosak. Az oldal látogatói számára nehézséget okozhat, hogy például a böngészőkben a vissza gomb nem mindig a szokásos módon működik. Továbbá keresőoptimalizációs szempontból is kifejezetten hátrányosak az így elkészített oldalak. Tehát mindenképp azt javaslom, hogy kerüld a trükkös megoldásokat, a webhelyeden minden egyes oldal egy önállóan megjeleníthető állomány legyen.
Egy HTML dokumentum három részre tagolódik:
- A dokumentum típus definíció határozza meg, hogy melyik szabványváltozat szerint készült az oldal.
- A dokumentum fejléce a böngészők és a keresőmotorok számára fontos információkat tartalmazza. Ezeket – a cím kivételével – nem jelenítik meg a böngészők.
- A weblap olvasóinak szánt tartalom a dokumentum törzsben helyezkedik el.
Szerkezet - Dokumentum típus definíció
A dokumentum típus definíció (DTD), ami a dokumentum első sora, mondja meg a böngészőnek, hogy melyik HTML verzió szerint kell értelmezni a feldolgozandó fájlt.
Egy régebbi példa:
<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01//EN" "http://www.w3.org/TR/html4/strict.dtd">
Tipp: Egy weblap elkészítése során a célnak megfelelő legrégebbi szabványt alkalmazd, különben elveszíted azokat az olvasókat, akik régi számítógépen elavult böngészőt használnak.
A fenti deklarációs sorok elvi okokból ilyen bonyolultak. A HTML 4 kidolgozása során betartották az SGML előírásait. (Az SGML egy olyan szabvány, ami a jelölőnyelvek kialakításának szabályait definiálja.) A HTML 5-ös verzióját praktikusabb felfogásban készítették, így a dokumentum típus definíció is egyszerűbb lett:
<!DOCTYPE html>
Dokumentum szerkezet - A tag
A HTML dokumentumnak a dokumentum típus definíciót követő része a és tagok között szerepel. A nyitó és a zárótag használata is opcionális, de a gyakorlatban nem jellemző az elhagyásuk. A elem két részre oszlik: a fejlécre, ami a elem tartalma, és a dokumentum törzsre a elem tartalmaként.
A tag legfontosabb attribútuma:
- a dokumentum nyelvének megadása
A taghoz nem lehet stílustulajdonságokat rendelni, dokumentum szintű stílus megadásra a tagnál van lehetőség.
A weblapod nyelvének megadása azért fontos, mert megkönnyíti a keresőmotorok dolgát (nem kell kitalálniuk az oldal „anyanyelvét”), illetve a vakok számára készült böngészők ebből tudhatják, hogyan kell felolvasni az oldalt.
Példa a nyelv megadására:
<html lang="hu">
<html lang="hu">
Dokumentum szerkezet - A tag
A fejlécet a és tagok fogják közre. A nyitó és a zárótag használata is opcionális.
A fejléc a HTML dokumentumnak azt a részét tartalmazza, ami nem kerül megjelenítésre, de fontos információ a böngészőprogramok és a keresőmotorok számára. Például:
- karakter kódolás, kulcsszavak, stb. megadása tagok segítségével
- dokumentum címe a elem tartalmaként (ezt kötelező megadni)
- külső stíluslapok csatolása a tag vagy az szabály alkalmazásával
- dokumentum szintű stíluslapok megadása a elem tartalmaként
- szkriptek megadása vagy csatolása a tag segítségével
Dokumentum szerkezet - <meta> tagok
Egy HTML dokumentumhoz kiegészítő adatokat lehet csatolni a <meta>tagok segítségével. Ilyen információ lehet például a szerző neve, az oldal tartalmának rövid leírása, a kulcsszavak, a karakterkódolás, az elkészítés dátuma, stb. A <meta> tagnak nincs zárótagja.
Leggyakrabban használt attribútumok:
- name: a tulajdonság nevét azonosítja
- content: a tulajdonság értékét adja meg
- http-equiv: ez az attribútum a name helyett szerepelhet. Ennek értékét a webszerverek felhasználják a böngésző számára elküldendő válasz összeállítása során.
Minden meta elem egy tulajdonság – érték párost definiál. A tulajdonságot a http-equiv vagy a name attribútummal, az értéket pedig a content attribútummal lehet megadni. Az alábbiakban néhány példát láthatsz a <meta> tagok alkalmazására.
Karakter kódolás
A legfontosabb információ, amit <meta> tagban szokás megadni, a karakter kódolás. A következő példa a közép-európai karakterkészletet állítja be, amely többek között a magyar ékezetes betűket is tartalmazza:
<meta http-equiv="content-type" content="text/html; charset=iso-8859-2">
A karakterkódolás megadása azért fontos, mert a böngészők az alapján tudják a szervertől megkapott HTML fájl byte-jait szöveggé alakítani. Egy byte 0 és 255 közötti értéket vehet fel. Az iso-8859-2 karakterkészlet esetén például a 32 a szóköz karakternek felel meg, a 65 az A betűnek, a 252 pedig az ü betűnek.
Mivel a világ összes nyelvének összes írásjele nagyságrendileg több karakter ábrázolását követeli meg, mint az egy byte-hoz hozzárendelhető 256 lehetőség, ezért több szabványos kódtábla létezik. A két legfontosabb:
- iso-8859-1: nyugat-európai. Az angol ABC és még néhány nyugat-európai nyelv teljes karakterkészletét tartalmazza.
- UTF-8: Az ISO szabvánnyal ellentétben egyetlen „kódtáblában” megadja az összes nyelv jelkészletét úgy, hogy az angol ABC betűit egy byte-on ábrázolja, míg – az angol szempontból – különleges karakterek kódját több byte írja le. Így a többnyelvű dokumentumok kódolása sem jelent problémát és a latin írásjeleket alkalmazó nyelveken írt szövegek bináris kódja is tömör marad. Ezért az UTF-8 kódolás egyre elterjedtebb a weblapkészítés során.
Persze a történetnek csak az egyik fele az, hogy a HTML fájl byte-jait hogyan alakítja át a böngésző olvasható szöveggé. Arra is figyelned kell, hogy a szerkesztő programod a megfelelő kódolással mentse el az általad begépelt szöveget. (Akkor derülhet ki, hogy ezt elhibáztad, amikor az elkészült anyagot megnyitod egy böngészőben.)
Rövid leírás a weboldalról
Ha írsz egy rövid összefoglalót a weboldalad tartalmáról, akkor azt a Google és a többi kereső szolgáltató megjelenítheti a találati listában. (Lehet, hogy a találati listában az általad írt összefoglaló helyett az oldal tartalmából egy rövid részlet fog látszódni, ha az jobban megfelel a keresett kifejezésnek.)
Egy jól megírt összefoglaló segít a kereső motoroknak megfelelően indexelni az oldaladat és segít a potenciális látogatóidnak eldönteni, hogy a találati listából melyik weboldalt válasszák ki.
Példa:
<meta name="description" content="A <meta> tag bemutatása alkalmazási példákkal: karakterkódolás megadása, rövid leírás, kulcsszavak listája, stb.">
Lehetőleg írj egyedi összefoglalókat a webhelyed minden egyes oldalához.
Kulcsszavak listája
<meta> tagban lehet megadni az oldal kulcsszavainak listáját:
<meta name="keywords" content="weblap, készítés, html, dokumentum, szerkezet, meta tag, karakter kódolás, description, keywords, kulcsszavak">
Az internetezés hőskorában – a 90-es években – nagyon fontos volt a megfelelően összeállított kulcsszó lista, mert a keresők nagy súllyal figyelembe vették azt. Ma már sokkal kisebb a jelentősége, mert kifinomultabb módszerekkel határozzák meg egy-egy oldal helyezését a találatok között. A kereső motorok elsősorban az oldal tartalmi részének elemzésével és a bejövő linkek száma és minősége alapján rangsorolják a weblapokat egy adott kifejezésre.
Böngésző átirányítása
<meta> tag segítségével a böngésző átirányítható:
<meta http-equiv="Refresh" content="0; URL=../newpage.html">
A content attribútum értéke - egymástól pontosvesszővel elválasztva - két információt tartalmaz:
- Mennyi idő múlva töltse le a böngésző az új oldalt, másodpercben megadva.
- Az új oldal elérési útja.
A fenti példában a böngésző azonnal elkezdi a newpage.html fájl letöltését (ami ebben az esetben egy szinttel feljebb van a könyvtár struktúrában, mint a <meta> tagot tartalmazó fájl).
Tipp: Amennyiben egy webszerver egy könyvtár nevét tartalmazó kérést kap a böngészőtől, akkor a szokásos beállítás szerint a könyvtárban lévő index.html nevű fájlt küldi el a válaszban, ha van ilyen, ellenkező esetben kilistázza a könyvtár tartalmát. Biztonsági okok miatt le szokták tiltani a webhelyek könyvtárainak kilistázását, olyan módon, hogy minden alkönyvtárban elhelyeznek egy-egy index.html nevű fájlt, ami egy üres HTML dokumentum. (Ha egy hacker nem tudja, hogy milyen fájlokat tartalmaz egy webhely, akkor nehezebben találja meg a támadható pontokat.) Ha le van tiltva a könyvtárak tartalmának kilistázása, akkor az sajnos néhány „rendes” látogatót is elriaszthat. Ha valaki úgy próbál navigálni, hogy a böngészőben látható elérési út végéből letöröl egy részt, akkor nem általánosabb információkat fog kapni, hanem csak egy üres oldalt. Ezt a problémát kiküszöbölheted, ha a könyvtár kilistázását letiltó index.html fájlokban egy <meta> tag a fájlstruktúrában egy szinttel feljebb található oldalra irányítja át a látogató böngészőjét.
A dokumentum szerzője
Szokás megadni a weboldal készítőjének nevét:
<meta name="author" content="Homolya Zoltán">
Dokumentum szerkezet - A tag
A weboldal címét a és a tagok között kell megadni. A zárótag használata is kötelező. A elem nem tartalmazhat más HTML elemet vagy megjegyzést.
A elemben szereplő szöveg – a dokumentum fejlécében található többi információhoz hasonlóan – nem része a weboldal tartalmának, de a böngészők a megjelenítő ablak tetején kiírják azt.
A kereső programok az oldalad rangsorolásakor nagy súllyal veszik figyelembe a dokumentum címét és azt a találati listában is megjelenítik. Ezért nagyon fontos, hogy az oldalaidnak tömör, de a lapon található tartalmat jól leíró címet válassz. A főoldal speciális szerepet tölt be, mivel az a honlapod összes oldalát reprezentálja, ezért a címének is a teljes webhely tartalmára kell utalnia.
Dokumentum szerkezet - Dokumentum szintű stíluslapok. A <style> tag.
Dokumentum szintű stíluslapokat a style elem tartalmaként lehet definiálni. A style elem a dokumentum fejrészében helyezkedik el. Egy dokumentum több style elemet is tartalmazhat, aminek akkor lehet jelentősége, ha különböző média típusokhoz akarunk stíluslapokat rendelni.
A </style> zárótag használata is kötelező.
Legfontosabb attribútumai:
- type: stílusnyelv megadása. CSS alkalmazása esetén az attribútum értéke "text/css". A HTML 4.01-es verziója szerint kötelező ennek megadása, HTML 5-ben csak akkor kell a type attribútumot definiálni, ha nem a CSS az alkalmazott stílusnyelv.
- media: média típusok, amikre a stílusinformációk vonatkoznak. Ha több media típust is meg akarunk adni, akkor azokat egymástól vesszővel elválasztva kell felsorolni. HTML 4.01-ben lehetséges értékei:
- screen: számítógép képernyő. (Ez az alapértelmezett érték.)
- tty: fix karakterpozícióval rendelkező, korlátozott képességekkel rendelkező megjelenítő eszköz
- tv: televízió. Az oldal tartalmának görgetése nehézkesebb. Régebben alacsonyabb felbontással kellett számolni, ma már ilyen szempontból nincs különbség a televízió és a számítógép képernyő között.
- projection: olyan kivetítő, ami laponként jeleníti meg a tartalmat.
- handheld: például mobil telefonok kisebb kijelzővel.
- print: nyomtató. A weboldal tartalma lapokra lesz osztva. Ha van ilyen stílus deklarálva, akkor a számítógép képernyőn a nyomtatási kép is eszerint fog megjelenni.
- braille: tapintható braille írással megjelenítő eszközök
- aural: beszéd szintetizátor
- all: minden eszköz
- Példa:
<style type=”text/css”>
h1 {color: #0000ff}
p.szürke {font-size: 10pt; color: #888888;
text-align: center}
</style>
A stílus megadás szintaktikája a választott stílusnyelvtől függ. A weblap fejlesztés területén a CSS szinte egyeduralkodó, a fenti példában is CSS deklarációk láthatóak, de a HTML szabvány bármilyen stílusnyelv alkalmazását engedélyezi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése