Amikor egy hálózatban nem mindenki ismer mindenkit
2019. január 29., kedd
2019. január 28., hétfő
Winchesterek felépítése, jellemzőik
A merevlemez (angolul hard disk drive, rövidítése HDD) egy számítástechnikai adattároló berendezés. Az adatokat kettes számrendszerben, mágnesezhető réteggel bevont, forgó lemezeken tárolja. Maga az elnevezés retronima, ugyanis ezt az adattároló berendezést csak a floppy disk (hajlékonylemez) megjelenése óta nevezik így.
Fizikai réteg protokolljai, átviteli közegek (réz)
Bár sávszélesség szempontjából a mágnesszalag kiváló, sajnos a késleltetése igen jelentős.
2019. január 27., vasárnap
A Windows, System-könyvtár tartalmának elemzése
Az adathordozó, illetve az azon levő partíció mérete sokszorosa egy-egy állománynak, ezért igen sok állományt tárolhat. Ezek kezelése, áttekintése lehetetlen lenne, ha ezek egyetlen szinten helyezkednek el.
2019. január 22., kedd
2019. január 21., hétfő
Adatbeágyazás, erőforrások elérése
Az ISO 1984-ben tette közzé saját hálózatleíró modelljét, az Open System Interconnection (OSI, Nyílt rendszerek összekapcsolása) hivatkozási modellt. Ez olyan szabványgyűjteményt biztosít a hálózatépítőknek, amely nagyobb fokú kompatibilitást és átjárhatóságot teremt a világ különböző vállalatai által előállított hálózati technológiák között.
Hátultesztelő logikai ciklusok - Számlálós ciklusok
A C-ben többféleképpen tudunk ciklusokat készíteni.
2019. január 15., kedd
2019. január 14., hétfő
2019. január 8., kedd
Kommunikációs szabályok
A számítógépek közötti kommunikáció lehetõvé tételéhez szükséges, hogy a kommunikáló felek egy közös nyelvet használjanak, ezt kommunikációs protokollnak nevezzük.
A legismertebb ilyen szabvány az International Standards Organization nevû szabványosító testület által kiadott OSI néven ismertté vált szabványa.
A feladatot hét rétegre részre bontva, ezért a hálózati kommunikációt különálló, egyszerűbb részekre bontja, lehetővé teszi, hogy modulárisan lehessen megtervezni az egyes hálózati funkciókat.
Az OSI modellben minden rétegnek egy jól meghatározott feladata van. E feladatát pontosan
Az OSI modellben egy számítógépen belül az egyes rétegek logikailag egymás felett helyezkednek el; minden egyes réteg jól meghatározott feladatokat látnak el. Az alsó három réteg foglalkozik az egyes számítógépek közötti adattovábbítással, ezért ennek egyetemlegesnek, általánosan elfogadott szabványnak kell lennie, mivel hiányában nem lehet nyilvános hálózatokra rákapcsolódni, ezeknek a protokollrétegeknek egyezniük a hálózati szolgáltató protokollokjához.
A felsõ három réteg alkalmazás függõ protokollokból áll, bizonyos feladatok igényeihez alakítják ki õket. A középső réteg a szállító réteg
Az OSI modell 7 rétege:
Fizikai réteg: előírja a végpontok közti fizikai összeköttetések kialakításának és fenntartásának a követelményeit. Ez a réteg definiálja a a hardverhez kapcsolódó beállításokat (feszültségszintek)
Adatkapcsolati réteg: az adatok megbízható szállításáért felelős, ide tartozik a fizikai címzés és pl. a hálózati topológia is.
Hálózati réteg: két külön lévő földrajzi hely között biztosít kapcsolatot.
Szállítási réteg: az adatokat kisebb darabokra tördeli (csomagok) Viszonyréteg: a viszonyréteg szolgáltatásait a megjelenítési réteg használja, kapcsolatokat épít ki.
Megjelenítési réteg: ez a réteg biztosítja, hogy a fogadó gépen megjeleníthető legyen az az információ, ami a küldő géptől származik.
Alkalmazási réteg: meghatározza, hogy az adott partnerrel lehetséges-e a kommunikáció, előkészíti a kapcsolatot, ellenőrzi, hogy elég erőforrás áll-e rendelkezésre a
kommunikációhoz.
Viszony réteg
A TCP/IP modellt az USA védelmi minisztériuma definiálta, mivel egy olyan hálózatot kívánt
létrehozni, amely akár atomháború esetén is működöképes marad. A cél az volt, hogy a „csomagok” minden körülmények között eljussanak a feladóhoz
A TCP/IP modell rétegei:
Alkalmazási réteg: a viszony- és a megjelenítési réteget tartalmazza, így feladata a megjelenítés, a kódolás és a párbeszéd-szabályozás.
Szállítási réteg: a szolgáltatás megbízhatóságával foglalkozik, vagyis az adatbiztonsággal, az adatfolyam-vezérléssel és a hibajavítással. Az alkalmazási rétegből származó információkat csomagokra bontja a forrás- és a célállomás között, párbeszédszerű kommunikációval.
Internet réteg: feladata az, hogy a hálózat bármely állomásában levő csomagjait elküldje, és azokat a célállomáson fogadja, függetlenül a bejárt útvonal hosszától és irányától.
Hálózati réteg: ez a réteg foglalkozik mindazzal, ami ahhoz szükséges, hogy egy IP-csomag különböző fizikai kapcsolaton/úton haladjon keresztül. Ez tulajdonképpen az OSI modell fizikai és adatkapcsolati rétegének minden részlete.
Összefoglalva a TCP/IP feladat megosztását, a TCP protokoll felelős az üzenetek feldarabolásáért (a küldő félnél), valamint egyesítéséért a fogadó félnél. Az IP protokoll végzi a csomagok címzését és gondoskodik a címzetthez való eljuttatásról, gyakorlatilag annyiszor próbálkozik a csomagok eljuttatásával, ameddig teljes mértékben nem teljesíti azt.
A legismertebb ilyen szabvány az International Standards Organization nevû szabványosító testület által kiadott OSI néven ismertté vált szabványa.
A feladatot hét rétegre részre bontva, ezért a hálózati kommunikációt különálló, egyszerűbb részekre bontja, lehetővé teszi, hogy modulárisan lehessen megtervezni az egyes hálózati funkciókat.
Az OSI modellben minden rétegnek egy jól meghatározott feladata van. E feladatát pontosan
Az OSI modellben egy számítógépen belül az egyes rétegek logikailag egymás felett helyezkednek el; minden egyes réteg jól meghatározott feladatokat látnak el. Az alsó három réteg foglalkozik az egyes számítógépek közötti adattovábbítással, ezért ennek egyetemlegesnek, általánosan elfogadott szabványnak kell lennie, mivel hiányában nem lehet nyilvános hálózatokra rákapcsolódni, ezeknek a protokollrétegeknek egyezniük a hálózati szolgáltató protokollokjához.
A felsõ három réteg alkalmazás függõ protokollokból áll, bizonyos feladatok igényeihez alakítják ki õket. A középső réteg a szállító réteg
Az OSI modell 7 rétege:
Fizikai réteg: előírja a végpontok közti fizikai összeköttetések kialakításának és fenntartásának a követelményeit. Ez a réteg definiálja a a hardverhez kapcsolódó beállításokat (feszültségszintek)
Adatkapcsolati réteg: az adatok megbízható szállításáért felelős, ide tartozik a fizikai címzés és pl. a hálózati topológia is.
Hálózati réteg: két külön lévő földrajzi hely között biztosít kapcsolatot.
Szállítási réteg: az adatokat kisebb darabokra tördeli (csomagok) Viszonyréteg: a viszonyréteg szolgáltatásait a megjelenítési réteg használja, kapcsolatokat épít ki.
Megjelenítési réteg: ez a réteg biztosítja, hogy a fogadó gépen megjeleníthető legyen az az információ, ami a küldő géptől származik.
Alkalmazási réteg: meghatározza, hogy az adott partnerrel lehetséges-e a kommunikáció, előkészíti a kapcsolatot, ellenőrzi, hogy elég erőforrás áll-e rendelkezésre a
kommunikációhoz.
Viszony réteg
A TCP/IP modellt az USA védelmi minisztériuma definiálta, mivel egy olyan hálózatot kívánt
létrehozni, amely akár atomháború esetén is működöképes marad. A cél az volt, hogy a „csomagok” minden körülmények között eljussanak a feladóhoz
A TCP/IP modell rétegei:
Alkalmazási réteg: a viszony- és a megjelenítési réteget tartalmazza, így feladata a megjelenítés, a kódolás és a párbeszéd-szabályozás.
Szállítási réteg: a szolgáltatás megbízhatóságával foglalkozik, vagyis az adatbiztonsággal, az adatfolyam-vezérléssel és a hibajavítással. Az alkalmazási rétegből származó információkat csomagokra bontja a forrás- és a célállomás között, párbeszédszerű kommunikációval.
Internet réteg: feladata az, hogy a hálózat bármely állomásában levő csomagjait elküldje, és azokat a célállomáson fogadja, függetlenül a bejárt útvonal hosszától és irányától.
Hálózati réteg: ez a réteg foglalkozik mindazzal, ami ahhoz szükséges, hogy egy IP-csomag különböző fizikai kapcsolaton/úton haladjon keresztül. Ez tulajdonképpen az OSI modell fizikai és adatkapcsolati rétegének minden részlete.
Összefoglalva a TCP/IP feladat megosztását, a TCP protokoll felelős az üzenetek feldarabolásáért (a küldő félnél), valamint egyesítéséért a fogadó félnél. Az IP protokoll végzi a csomagok címzését és gondoskodik a címzetthez való eljuttatásról, gyakorlatilag annyiszor próbálkozik a csomagok eljuttatásával, ameddig teljes mértékben nem teljesíti azt.
2019. január 7., hétfő
2019. január 6., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)